A Föld felszínének különböző részein jelentős eltérések figyelhetők meg az időjárási viszonyokban, a hőmérsékletben, a csapadékmennyiségben és a napsütéses órák számában. Ezeket az eltéréseket nagyobb földrajzi zónákba, úgynevezett éghajlati övekbe sorolják. Ezek a sávok segítenek eligazodni a földi klímarendszer működésében, valamint megértést nyújtanak a természetes környezet és az emberi életformák közötti összefüggésekhez.
Az éghajlati övek típusai
A Föld felszínét különböző éghajlati övek tagolják, melyeket a napfény beesési szöge, az évi középhőmérséklet, a csapadékeloszlás, valamint a szél- és tengeráramlatok jellemeznek. Ezek a következő csoportokra bonthatók:
- Trópusi öv: Az Egyenlítő mentén található. Egész évben magas hőmérséklet (25–30 °C) jellemzi, bőséges csapadékkal. Jellemző növénytársulásai a trópusi esőerdők és a szavannák.
- Szubtrópusi öv: A trópusok és a mérsékelt övezet között fekszik. Nyara forró, tele enyhe, a csapadék eloszlása évszakos. A mediterrán, sivatagi és monszun területek ide sorolhatók.
- Mérsékelt öv: Itt négy évszak váltakozik. A hőmérséklet és a csapadék mennyisége változatos, nagy különbség lehet a kontinensek belseje és a tengerparti részek között.
- Hideg öv (szubarktikus, tajga): A rövid nyár hűvös, a hosszú tél pedig rendkívül hideg. A növényzet főként tűlevelű erdőkből (tajga) áll, az élővilág kevésbé változatos.
- Sarkvidéki öv: A Föld legészakibb és legdélibb területein helyezkedik el. Állandóan fagy uralja, csupán a sarki nyár során olvad meg némi jégréteg. Jellemzői a tundra, illetve a jégmezők.
Az éghajlati övek kialakulása
Az éghajlati övek kialakulása a Föld tengelyferdeségének, forgásának, a légköri és óceáni cirkulációknak, valamint a földrajzi szélességnek a kölcsönhatásán alapszik. A Nap sugarai nem egyenletesen érik a Föld felszínét: a trópusi térségek több napsugárzást kapnak, míg a sarkoknál a napsugarak lapos szögben érik a talajt, így ott kevesebb energia jut le.
Ez a különbség okozza az éghajlati övek hőmérsékleti és csapadékbeli eltéréseit. Az egyenlítői térségekben a folyamatos felmelegedés miatt alacsony nyomású zóna alakul ki, míg a sarkvidékeken a lehűlés miatt magas légnyomás uralkodik. A két végpont közötti légnyomáskülönbség áramlásokat idéz elő, melyek szintén befolyásolják a klímát.
Jellemzőik és hatásuk az élővilágra
Az egyes éghajlati övek különféle környezeti feltételeket teremtenek, amelyek alapvetően meghatározzák az ott élő élőlények alkalmazkodási stratégiáit. Például a trópusi öv állandó meleg klímája kedvez a gyors növényi növekedésnek, ám a lebomlás is gyors, így a tápanyagok gyorsan körforgásba kerülnek. A sivatagokban ezzel szemben a vízmegtartásra és hőmérséklet-ingadozás elviselésére specializálódott fajok élnek.
A mérsékelt öv különösen kedvező az emberi mezőgazdaság számára, hiszen itt mérsékeltek a hőmérsékleti szélsőségek, és a csapadékeloszlás is megfelelő. A hideg és sarkvidéki zónák élővilága viszont korlátozott, különösen télen, amikor a napsugárzás hiánya extrém körülményeket eredményez.
Az éghajlati övek földrajzi elhelyezkedése
A Föld éghajlati övei földrajzilag jól körülhatárolhatók. Az Egyenlítő mentén található a trópusi övezet, ezt követik a szubtrópusi övek, majd a mérsékelt égöv. A 66,5. szélességi fok környékétől északra és délre már a hideg és a sarkvidéki övek találhatók. A kontinensek és óceánok elhelyezkedése, valamint a hegységek is módosítják ezek pontos határait. Például az Andok vagy a Himalája környékén mikroklímák is kialakulhatnak.