A Föld különféle éghajlati övezetei alapjaiban határozzák meg az ott élő állatfajokat. A napsütés mennyisége, a csapadék eloszlása, a hőmérséklet ingadozása valamint az évszakok váltakozása mind olyan tényezők, melyek formálják az adott térség faunáját. Az éghajlati övek állatvilága szoros összefüggésben áll a földrajzi elhelyezkedéssel, hiszen más élőlények tudnak fennmaradni a sarkvidékeken, mint a trópusi esőerdők mélyén.
Éghajlati övek állatvilága a forró éghajlatokon
A forró övezet legjellemzőbb területei a trópusi esőerdők, szavannák valamint a trópusi sivatagok. A Kongói-medence, az Amazonas vidéke, Délkelet-Ázsia dzsungelei rengeteg állatfajt rejtenek. Oroszlánok, elefántok, gorillák, leopárdok, anacondák illetve különféle rovarok és madarak népesítik be ezt a régiót.
Az esőerdőkben az állatok alkalmazkodtak a lombkoronaszint rétegzettségéhez: sok madár a felső lombszintben él, míg a hüllők, rágcsálók továbbá a rovarok főként az aljnövényzetben mozognak. A szavannákon a füves területeken legelésző növényevők – például zebrák vagy antilopok – mellett nagyszámú ragadozó is jelen van.
A hideg övek életformái
Az éghajlati övek állatvilága az extrém hideg régiókban is jelen van, ahol a túléléshez különleges biológiai adaptációkra van szükség. Az Északi-sarkvidéken, mely jégmezők továbbá tundrák váltakozásából áll, a jegesmedve az egyik legismertebb faj. Társai közt megtalálhatóak a rénszarvasok, pézsmatulok, hóbaglyok illetve sarki rókák.
Az Antarktiszon, ahol a hőmérséklet gyakran -50°C alatt van, a császárpingvin az egyik legellenállóbb élőlény. A Déli-óceán jeges vizei gazdag táplálékforrásként szolgálnak a fókák valamint a bálnák számára is. Az ilyen környezetekben az állatok általában zsírréteggel vagy sűrű tollazattal védekeznek a hideg ellen.
A mérsékelt övezet változatos faunája
A mérsékelt övezet állatvilága széles skálán mozog, mivel a kontinensek belső területein, dombvidékeken továbbá erdőségekben egyaránt más-más élőlények találhatóak. Európa lombos erdeiben őzek, vaddisznók, rókák valamint mókusok fordulnak elő, míg Észak-Amerika prérijein bölények és prérikutyák élnek.
Az éghajlati övek állatvilága itt az évszakos változásokhoz is alkalmazkodik: sok faj téli álmot alszik, míg mások vándorolnak vagy szőrt cserélnek. A madarak közül sok faj ősszel dél felé húzódik, míg tavasszal visszatér fészkelni.
Éghajlati övek állatvilága a száraz területeken
A sivatagos területek, mint például a Szahara, az Arab-félsziget belső részei vagy Ausztrália belső félsivatagai, különleges túlélő élőlényeknek adnak otthont. A teve a legismertebb ilyen faj, amely akár több napig is elvan víz nélkül. Továbbá megtalálhatóak gyíkok, kígyók, skorpiók valamint különféle éjszakai életmódot folytató kisemlősök is.
Ezek az állatok gyakran éjszaka aktívak, hogy elkerüljék a nappali hőséget. Testük kisugárzása, vízvisszatartó képességük valamint színeződésük mind a sivatagi túlélés részei.
Átmeneti övek: hegyvidékek, sztyeppék valamint mediterrán régiók
Az átmeneti éghajlatú területek, mint a hegyvidékek vagy a mediterrán régiók, szintén gazdag állatvilággal rendelkeznek. A Kárpátokban vagy az Alpokban például medvék, zergék, hiúzok illetve sasok élnek. A mediterrán vidékeken, mint Spanyolország vagy Görögország, olajfaligetek valamint bokros területek között rókák, gyíkok és sünök mozognak.
Az éghajlati övek állatvilága ezeken a területeken alkalmazkodik az aszályos nyarakhoz és az enyhe telekhez is, így a túlélés eszköztára igen változatos.
>Összegzés: Élet mindenhol
Az éghajlati övek állatvilága jól tükrözi a Föld változatos környezeti adottságait. Legyen szó dús dzsungelekről, fagyos tundrákról, hullámzó sztyeppékről vagy kopár homoksivatagokról, az állatvilág mindenhol jelen van – alkalmazkodva, fejlődve, fennmaradva.
