A fák mindig is különleges helyet foglaltak el az ember életében. Árnyékot adtak, termést biztosítottak, otthont nyújtottak madaraknak, valamint más élőlényeknek, de talán legfőképp a természet meg az ember közötti mély kapcsolat szimbólumai voltak. A faültetés nem csupán gyakorlati cselekedet, hanem egyfajta üzenet is: a jövőbe vetett hit, a környezettel való harmónia keresésének kifejeződése. A faültetés története a Földön ezért nemcsak ökológiai vagy mezőgazdasági szempontból jelentős, hanem kulturális illetve spirituális értelemben is gazdag hagyománnyal bír. Kövessük végig ezt a hosszú meg sokszínű utat az ősi civilizációk szertartásos ültetéseitől kezdve a modern fenntarthatósági törekvésekig.
Ősi idők növénykultusza
A faültetés története a Földön az emberiség történetének hajnalán kezdődött. A korai civilizációk, mint a sumérok, egyiptomiak valamint mezopotámiaiak nem csupán táplálékot meg árnyékot kerestek a fákban, hanem szentként is tekintettek rájuk. A különféle kultúrákban a fák vallási szimbólummá váltak. Például az élet fája motívum sok nép mítoszában megtalálható, szoros kapcsolatot teremtve az ember, a természet illetve az istenek között. Ezek az ősi népek gyakran szertartásos keretek között ültették a fákat, hitük szerint az istenek áldását kérve az új növekedésre. Az akkádok például szakrális ligeteket létesítettek, ahol rendszeresen áldozatokat mutattak be. Kínában az erdei szentélyek meg az évszázados fák még ma is spirituális helyszíneknek számítanak.
Kertkultúra valamint díszkertek a klasszikus korban
Az ókori Görögországban továbbá Rómában már kialakult a kertkultúra. A faültetés nem csak a hasznosság jegyében történt, hanem esztétikai célokat is szolgált. Az árnyat adó platánfák, az olajfák illetve ciprusok nem hiányozhattak egyetlen római villa kertjéből sem. Ekkor már megjelentek az első botanikus kertek előfutárai is, ahol tudatosan válogatták valamint gondozták a különleges fafajokat. A tudományos érdeklődés együtt járt a művészi érzékkel, s e kettő egymást erősítve alakította ki a kertkultúra új szintjeit. Plinius, a római tudós részletesen dokumentálta a különböző fafajok termesztését illetve hasznosítását, míg Arisztotelész tanítványa, Theophrasztosz a növények természetét vizsgálta, rendszerezve a mediterrán flórát.
Középkori erdőgazdálkodás valamint kolostorkertek
A középkorban a faültetés szorosan összefonódott a mezőgazdasági műveléssel. A szerzetesrendek, főként a bencések, tudatos erdőgazdálkodást folytattak. Kolostorkertjeikben gyümölcsfákat valamint díszfákat egyaránt neveltek. A faültetés története a Földön ebben a korban új fordulatot vett, mivel a szerzetesek megőrizték illetve továbbadták a régi idők tudását. Az írásbeliség révén dokumentálták az ültetés technikáit, a növények gondozását, sőt, már a klímához való alkalmazkodás is felmerült, mint szempont. A kolostorok gazdaságai nem csupán élelmiszert, hanem építő- vagy tüzelőanyagot is biztosítottak. Ezzel párhuzamosan az erdőtörvények megjelenésével elkezdődött az állami erdőgazdálkodás kialakulása is.
Reneszánsz kori parképítészet
Az európai reneszánsz a művészetek mellett a kertészet terén is új irányokat hozott. Az olasz reneszánsz kertek, mint a híres boboli kert Firenzében, a természet és az emberi kéz alkotta táj harmonikus összhangját tükrözték. A parképítészet a szépség mellett már az emberi közösség szükségleteit is szolgálta, hiszen a fák nemcsak díszítettek, hanem az egészség, pihenés helyszíneivé váltak. A díszfák mellett egyre inkább előtérbe került a haszonfák ültetése is, például gyümölcsfák, amelyek nemcsak a táj szépségét, hanem gazdasági értékét is növelték.
A faültetés története a Földön, illetve szerepe a modern korban
A faültetés története a Földön a modern korban új dimenziókat kapott, különösen a környezetvédelmi mozgalmak előretörésével. Az ipari forradalom után az urbanizáció valamint a környezeti károk egyre nagyobb problémát jelentettek. A fák, mint a levegő tisztításának, a vízmegkötésnek, valamint az élővilág fenntartásának kulcsszereplői, újra fókuszba kerültek. Az erdőtelepítések, fásítási programok valamint az ökológiai kerti megoldások napjainkban is fontos szerepet játszanak a fenntarthatóság előmozdításában.
Összegzés
A faültetés története a Földön mindig is szorosan összefonódott az emberi történelemmel. A fák, amelyek az emberi civilizáció kezdetétől fogva táplálékot, védelmet, valamint szellemi értékeket is hordoznak, kulcsszerepet játszanak a világ fenntarthatóságában. A faültetés nemcsak egy gyakorlati tevékenység, hanem az élővilággal való kapcsolatunk kifejeződése, a jövőbe vetett hit és a természettel való harmónia keresésének jele. Ahogy a történelem során egyre inkább felismerjük a természet védelmének fontosságát, úgy a faültetés is egyre nagyobb jelentőséggel bír, mint a környezeti egyensúly fenntartásának alapvető része.