Magyarország domborzata, mint Közép-Európa szívében fekvő országé, rendkívül változatos. Területének nagy része síkság, de jelentős dombságok, valamint középhegységek is színesítik a tájat. A különböző tájegységek eltérő geológiai múltjukból fakadóan sokféle formakincset mutatnak.
A magassági kategóriák szerint három fő típus különíthető el, amelyek egyedi természeti és kulturális értékeket rejtenek.
- 0-200 méter tengerszint feletti magasság között.
- Dombság: 200-500 méter között.
- Középhegység: 500-1500 méter között.
A sík vidékek – Alföld, illetve a Kisalföld
Az Alföld
Magyarország legnagyobb kiterjedésű tája, amely az ország területének körülbelül felét foglalja el. A Kárpát-medence déli részén helyezkedik el, kiterjedése meghaladja a 50 000 km²-t. Az Alföld jellegzetes síkvidéki táj, amelyet az alábbi tájegységek alkotnak:
- Nagykunság
- Hortobágy (Európa egyik legnagyobb összefüggő füves pusztája)
- Bácska
- Kiskunság
Az Alföldet főként a Tisza, illetve mellékfolyói alakították ki. A terület talaja mezőgazdaságra kiválóan alkalmas, különösen a búza, valamint kukoricatermesztésre.
Kisalföld
A Kisalföld a Dunántúl északi részén, a Duna és a Rába közötti területen fekszik, mintegy 8 000 km²-en. Ez a síkvidéki táj Magyarország legcsapadékosabb területei közé tartozik, így gazdag talajvízforrásai miatt kiválóan alkalmas mezőgazdasági művelésre. Legfontosabb tájegységei:
- Hanság
- Szigetköz (Közép-Európa legnagyobb folyami szigetrendszere)
Magyarországon magashegység nem található; a legközelebbi ilyen területek a Kárpátok, illetve az Alpok vonulatai. Hazánk felszínét hat nagy földrajzi tájra osztjuk, amelyek nevükben is tükrözik a rájuk jellemző domborzati formákat:
- Alföld
- Kisalföld
- Dunántúli-dombság a Mecsek hegységgel
- Dunántúli-középhegység
- Északi-középhegység
- Alpokalja
Magyarország területének legnagyobb része alacsony síkvidék, amely az Alföld, valamint a Kisalföld térségére terjed ki. A dombságok elsősorban a Dunántúl déli részén találhatók (Dunántúli-dombság), míg a középhegységek kelet-nyugati irányban, ÉK-DNY vonalban húzódnak végig az országon (Északi- és Dunántúli-középhegység). Hazánk legnyugatibb része, az Alpokalja, a közeli Alpok előhegységének tekinthető, legmagasabb pontja az Írottkő (882 m).
Fontos magyarországi magassági pontok
- A Mátra legmagasabb csúcsa: Kékes, 1014 m (Magyarország legmagasabb pontja).
- A Bükk legmagasabb csúcsa: Istállós-kő, 958 m.
- A Börzsöny legmagasabb csúcsa: Csóványos, 938 m.
- A Zempléni-hegység legmagasabb csúcsa: Nagy-Milic, 894 m.
- Az Alpokalja és a Kőszegi-hegység csúcsa: Írott-kő, 882 m.
- A Bakony legmagasabb csúcsa: Kőris-hegy, 709 m
- A Gerecse legmagasabb csúcsa: Gerecse, 633 m.
- A Pilis legmagasabb csúcsa: Pilis, 756 m.
- A Visegrádi-hegység csúcsa: Dobogókő, 699 m.
- A Mecsek legmagasabb csúcsa: Zengő, 680 m.
Magyarország legmélyebb pontja az Alföldön, Tiszaszigetnél található, tengerszint feletti magassága mindössze 75,8 méter.
A folyóvölgyek, illetve a medencék szerepe
A magyarországi domborzat szerves részét képezik a folyóvölgyek, valamint a kisebb medencék. A legfontosabb folyók: a Duna, a Tisza. Hatalmas ártereket, valamint síkságokat hoztak létre, míg kisebb medencék, mint például a Kárpát-medence belső részei, kedvező élőhelyet, valamint mezőgazdasági területeket biztosítanak.
Összegzés
Magyarország domborzata rendkívül változatos, a síkságoktól a dombságokon át a középhegységekig. Ez a sokszínűség jelentős szerepet játszik az ország éghajlatában, mezőgazdaságában, valamint a turisztikai vonzerejében. A táj geológiai, domborzati gazdagsága lehetőséget nyújt mind az emberi települések, mind a természeti élőhelyek sokféleségére.