Solymári vár

A Solymári vár Pest vármegyében, Budapest határához közel, Solymár település felett helyezkedik el, mintegy 230 méteres tengerszint feletti magasságon. A vár egy mészkőgerincre épült, amely stratégiailag is kiválóan kihasználható volt a középkorban. A környező domborzat tagolt, a területet mély völgyek, vízmosások valamint meredek sziklafalak szabdalják. A várhegyet a Paprikás-patak völgye övezi, mely hosszú idő alatt mélyítette ki szurdokszerű medrét, feltárva az alapkőzeteket. A helyi éghajlat mérsékelt kontinentális, de a Budai-hegység mikroklimatikus hatása révén hűvösebb illetve párásabb, mint az alföldi régiókban.

A Solymári vár a 13. század utolsó évtizedeiben épült, feltehetően a Németújvári család birtokaként. A kővár célja az volt, hogy ellenálljon a korabeli kisebb portyáknak és belső villongásoknak. A várépítés során a helyszínen található dolomit- és mészkőképződményeket hasznosították, amelyek a triász időszakból származnak. A környéket tektonikai mozgások formálták, amelyek során törésvonalak, víznyelők és barlangüregek jöttek létre. A várhegy alatt feltárták a Kis-Kevély karsztos képződményeit, amelyek földtani kutatások szempontjából is jelentősek. A kőzetrétegekben fosszíliák, többek között tengeri liliomok és ammoniteszek maradványai találhatók.

A Solymári vár környezete botanikai szempontból is rendkívül értékes. A mészkő- és dolomit alapkőzethez alkalmazkodott növényfajok dominálnak: például a budai nyúlfarkfű, a leánykökörcsin és a sziklai ternye. A hegyoldalakon tölgyes–gyertyános erdők váltakoznak bokorerdőkkel, amelyek változatos élőhelyet biztosítanak az itt élő madaraknak, lepkéknek valamint kisemlősöknek. Az élővilág megőrzése érdekében a térség több része természetvédelmi oltalom alatt áll, a Duna–Ipoly Nemzeti Park részeként.

A vár nemcsak történelmi emlékhely, hanem népszerű túracélpont is. A várhoz több jelzett turistaút vezet, ezek közül a legismertebb a piros sávval jelölt útvonal, amely a Paprikás-patak völgyéből emelkedik fel a várhegyre. A túraútvonalak során geológiai tanösvények, információs táblák és kilátópontok segítik a látogatót a térség természeti értékeinek megismerésében. A várrom környéke kiválóan alkalmas természetfotózásra, geológiai gyűjtésre továbbá csendes pihenésre. A látogatók gyakran kombinálják a túrát a közeli Zsíros-hegy vagy Nagy-Kevély bejárásával.

Az utóbbi években különféle restaurálási munkálatok történtek a vár területén, amelyek során nemcsak a történelmi struktúrákat állították helyre, hanem figyelembe vették a környezeti fenntarthatóságot is. A Solymári vár állagmegóvása során újrafelhasználták a környékből származó kőanyagokat, a vízelvezető rendszereket korszerűsítették, miközben minimalizálták az élőhelyek bolygatását. A turizmus szabályozása, az ösvények karbantartása illetve az oktatási programok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vár és környéke hosszú távon is érték maradjon a látogatók és a természetbarátok számára.

A várból páratlan panoráma nyílik dél felé Budapest irányába, míg északon a Pilis-hegység domborulatai láthatók. A távolban kivehető a Hármashatár-hegy tömbje, nyugaton pedig a Nagy-Kopasz sziluettje bontakozik ki. A Solymári vár egyúttal vízválasztónak is tekinthető: innen eredő vízfolyások különböző vízgyűjtő területek felé tartanak. A táj morfológiai sokszínűsége – a mély szurdokok, a lankás dombhátak valamint a meredek kőszirtek – egyaránt tanúskodnak a térség geodinamikai múltjáról. Ez az összetettség teszi a Solymári vár környezetét különösen értékessé mind a természettudósok, mind a túrázók szemszögéből.